Ismét számítógépet fogunk berhelni. Miután tele vagyunk Androidos eszközökkel (mások meg almásokkal, de az egy másik történet), sokszor tépjük a hajunkat (kopaszok előnyben!) ha a számítógép egyszercsak nem hajlandó felismerni a a telefont, az ebook-olvasót, a zenelejátszót, vagy a fluxuskondenzátort.

A továbbiakban egy kis mentőövet próbálok biztosítani a hajtépés ellen.

Az eszközök

Amikről szó lesz, az androidos eszközök USB csatlakozón való Windows-os kapcsolata.  (Csecsemők és marslakók kedvéért: ha a szerkentyűn nem rágott alma van, esetleg rágott répa, mint Judy nyuszinak a Zootropolisban, sőt, esetleg egy kis hülye zöld robotot is látunk rajta valahol, akkor az androidos. Ettől lesz "okos".)

Gyorsan tegyünk egy kis kitérőt: az android szó, mint sokan tévesen hiszik, nem angol, de nem is latin, hanem eredetileg görög.
Andr-: a görög anēr-ből (genitívuszban: andrós), ami embert jelent, plusz a szintén görög utóképző -oid, (-oeidēs), magyarul emberszerű, emberhez hasonló.  Az android szó a XVIII. század körül jelent meg a korai mechanikus automatákkal kapcsolatban, amelyeknek kényszeresen valamilyen emberszerű külsőt próbáltak faragni (a "robot" szó csak jóval később született meg, Karel Čapek jóvoltából). Innen ered a StarWars-ban használt droid, és a Google mobil operációs rendszerének neve is. És hogy mi a pláne az Androidban? Kis méret, kis energiaigény, gyengébb hardvereken is megbízható működés, nyílt forráskód stb - vagyis pontosan az ellentéte a Windowsnak (a Linuxhoz már több köze van, de ez is egy másik történet).

Nem is nagyon kedvelik egymást, trükkök és protokollok sorára van szükség ahhoz, hogy a két operációs rendszer, a totál különböző fájlrendszereivel egyáltalán szóbaálljon egymással.

De ez fogja az átlagos felhasználót a legkevésbé érdekelni, ő azt szereti, ha USB-n rádugja a szerkentyűjét a PC-re, azon megjelenik a szerkezet saját könyvtára, és fájlokat tud pakolgatni ide-oda.

Legtöbbször ez működik is, ugyanis a Windows rendelkezik egy olyan protokollal, amely képes megteremteni a kapcsolatot: ez az  MTP (Media Transfer Protocol). Ez persze nem egy fájlrendszer-alapú csatlakozás (mint egy USB pendrájv esetében), hanem egy absztrakciós réteg, amelyen keresztül az Android megmutatja a PC-nek a fájlokat. Másolni, mozgatni, átnevezni stb. ezen keresztül is lehet, de pl. linkeket létrehozni már nem. És a másolás is betyár lassú, amiért sok esetben kisebb macera, ha az ember kiszedi a telefonból az SD-kártyát, és direktben dugja be a PC-be, valamilyen kártyaolvasóval.

A frissítés

Igenám, de eljő mindannyiunk kedvence, a Windows-frissítés. Vagy automatikusan, vagy mindenféle külső tuningoló program hatására, amelyek elvileg naprakészen tartják az eszközillesztő-programjainkat.

Csak az MTP-t szokták tönkretenni.

A protokoll legfontosabb kulcsai és hivatkozásai a wpdmtp.inf nevú fájlban laknak, ezek a hivatkozások egy nagyobb kumulatív frissítés során könnyen felülíródhatnak vagy érvényteleníthetik a meglévő eszközillesztési profilokat. Emiatt a Windows a csatlakoztatott Android eszközt "Ismeretlen USB-eszközként", vagy sárga felkiáltójellel azonosítja a Eszközkezelőben, mivel a rendszer nem tudja hozzárendelni a szerkentyűnket a hardverhez. 

Ilyenkor a szegény júzer, ha tudja, hogyan kell, elindítja a rendszer-visszaállítást, vár és szurkol kb negyedórát, és, miután szerencsésen visszaállt a rendszere egy korábbi időpontra, megfogadja, hogy soha többet nem frissíti a gépet.

Pedig van jobb megoldás.

1. Illesztőprogramok exportálása (A legbiztosabb módszer)

Amikor a rendszer még tökéletesen működik és az MTP-eszközök felismerése stabil, az alábbi parancs futtatásával (rendszergazdaként indított Parancssorban) kiexportálhatjuk az összes külső driver csomagot egy tetszőleges mappába (az alábbi példa esetén a C:\MTP_Driver_Backup mappának már léteznie kell!)